Nyitólap > Magunkról > Cikkek > Média-kommunikáció

Média-kommunikáció

Mondhatjuk: „Mi közöm hozzá Nekem? Nem vagyok sem köz-, sem médiaszereplő!”

Sajnos ez így nem igaz. A modern, mediatizált világban lényegében bárkire rávetülhet a figyelem reflektorfénye, és ekkor bármelyik pillanatban rögzítheti egy mozdulatunkat egy kamerás mobil, vagy egy mondatunkat mikrofon. Mi van, ha történetesen rossz a mozdulat, vagy suta a mondat?

Lehet, hogy éppen iskolába visszük a gyereket, rohanunk, az autónk orra rálóg a felfestett mozgássérült parkolóra, lefényképeznek, valaki felismer, és már magyarázkodhatunk... Lehet, hogy a cégünknél történik baleset, leépítés, bűneset, vagy bármilyen olyan esemény, amire az emberek egy hírportálon kíváncsian „klikkelnének”, és pont engem szólít meg egy szimpatikus embertársam ezzel kapcsolatban, hogy mi a véleményem róla….

 Egy rossz mondat, csak egy nyeglén kiejtett szó, egy elhibázott hangsúly - és veszélyben a tisztesség, a szavahihetőség – akár a sajátunk, akár a vállalatunké…
 

Minden pillanatban kommunikálunk!

Életünk minden pillanatában üzenünk a bennünket látó, halló, érzékelő közönségnek, kommunikálunk akkor is, ha egy szót sem szólunk, már azzal, hogy hallgatunk-e, hogy hogyan hallgatunk, nézünk, mit viselünk, hogyan hordjuk a hajunkat, állunk, vagy ülünk - kommunikálunk minden pillanatban, minden porcikánkkal. Ezeket a kommunikációs jeleket folyamatosan veszi a környezetünk, dekódolja, és következtetéseket von le belőle, akár akarjuk, akár nem!
 

Mi a célunk a közszerepléssel?

Célunk nem lehet más, mint hogy egy adott helyzetben az üzenetünk bekerüljön a médiába (bármit is jelentsen a szó: média), hogy a teljes üzenet kerüljön be, és hogy a győzelem, a meggyőzés esélyével csak a mi üzenetünk kerüljön be! A hangunknak egy hatalmas kakofóniából kell kihallatszania, egy túlkommunikált világban. Ahol egy átlagos európai gyerek egyetlen nap alatt több ezer reklám-üzenettel találkozik, ahol a New York Times egyetlen számában több információ van, mint amihez egy átlagos középkori polgár egész életében hozzájutott, és sorolhatnánk…

Hatalmas a ricsaj, és nekem el kell juttatnom az üzenetem a célcsoporthoz mégis! Meg kell akadályoznom, hogy kapcsolatba hozzanak a korrupciós üggyel, melyhez semmi közöm, és ne érdekelje a sajtót, hogy megcsaltam-e a feleségemet, vagy hogy a kutyám magharapott egy sétáló nyugdíjast. El kell magyaráznom, miért veszélytelen a vásárlókra a termék, melyet veszélyesnek hisznek, vagy állítanak be valakik… Keresztül kell vinnem az akaratomat a médián, a tömegmédián és a közösségin is, különben elvesznek az érveim és elveszek én magam is!

De hogyan? Hogyan hallatszódjon ki a hangom - ha akarom, és hogyan tűnjek el - ha az áll érdekemben? Hogyan kerüljem el a hazugságot, hogy érvényesüljenek úgy az érveim, hogy csakis igazat mondok? Ehhez érdemes birtokában lenni néhány ismeretnek, készségnek, például (a teljesség igénye nélkül):
 

A média felépítése, működési mechanizmusa

Mindenekelőtt meg kell értenem a médiát - a struktúrát, melyben, és a szabályokat, melyek szerint működik. Értenem kell az ott dolgozó embereket, tudnom kell, hogy mi fontos számukra, miről lehet meggyőzni őket és mi az, amivel hiába is próbálkozom…

Tudatában kell lennem például, hogy az újságíró hírt „eszik”. Hírből él, hírt ad el. Addig megy előre, míg hírt nem talál. Hiába is akarnám lebeszélni. Mintha a napot akarnám meggyőzni, hogy ne süssön, vagy az esőt, hogy ne essen.

Tudnom kell, mi a penzum és mit tesz egy médiamunkással, és mit jelent számára a lapzárta és a leadási határidő.

Tisztában kell, hogy legyek vele: az újságíró, ha az együttműködést keresem, nem ellenség! A média akár eszköz is lehet, akár a legnagyobb bajban is, hiszen tudjuk: minden krízis egyben lehetőség is!

 

A felkészülés

Hiába kezdem a krízis elleni harcot, a krízis-kommunikációt, amikor már beütött a baj!

A krízis-kommunikáció még „békeidőben” kezdődik, különben késő…
Ekkor kell szervezetet építeni, folyamatokat, információs láncot kialakítani, felelősségeket, kompetenciákat tisztázni. Ha baj esetén több munkatárs is beszél egymással nem egyeztetve, úgy, hogy az egyik ezt emeli ki, a másik azt, akkor nagyon könnyen hazugság vádja érheti őket még akkor is, ha mindenki igazat mondott. A bajban, ha azt a hírt kapják fel, hogy mérgező egy termék, lopott a vezérigazgató fia, vagy baleset történt a veszélyes-anyag tárolóban, már késő… Késő tisztázni, ki beszél, mikor, mit mond, mit nem, mindezt tudni kell, fel kell készülni rá, hiszen váratlan helyzet mindig előfordulhat. És ha készülünk rá, nem váratlan többé!

Ismernünk kell a sajtót, az újságírókat, tudnunk kell, hogy kit mi érdekelhet, és mi nem érdekel biztosan, ki milyen háttérrel, rossz esetben szándékkal érkezik, kit lehet meggyőzni, és kinél nem lehet más cél, mint a kárenyhítés.

Néhány éve még segíthetett, ha ismertük a főszerkesztőt néhány lapnál. Mára a média demokratizálódott - mindenkié. Blogok, kommentek, mindenki által hozzáférhető digitális archívumok ezrei jelenthetnek veszélyforrást vagy éppen lehetőséget, attól függően, hogy felkészültünk-e vagy nem…

 A kommunikációs stratégia és az üzenet

Mit sem ér a felkészültség, ha nem alkotunk kommunikációs stratégiát, ha nem tiszta és befogadható az üzenet. Mert az üzenet nem az, amit mondunk. Ha akarom egyszerűbb, ha akarom bonyolultabb annál. Egy kommunikációnak soha nem lehet több üzenete, ha sikeresek akarunk lenni. Mindig készen kell állnom a tervvel, a stratégiával és az aktuális üzenettel, mindig tudnom kell elmondani, amihez ismernem kell e történetmesélés szabályait. Mert a kis történet mindig a nagy narratíva része, illeszkednie kell hozzá, helyet kell benne foglalnia.
 

A médiaszereplés

Minden egyes kommunikációval történetet mesélünk. Saját történetünket és cégünk történetét. Ehhez meg kell ismernünk a médiaszereplések kommunikációs szabályait, a verbális és nonverbális jelek kódolását és dekódolását, értenünk kell, mi mit jelent, mit akar a másik és mi hogyan érhetjük el, amit mi akarunk. Ez a terület azzal együtt hihetetlen sok dolgot tartalmaz, hogy az előzőek nélkül mit sem ér. Tudnom kell például, hogy:
  • milyen szavakat használhatok, és milyen hangokat kerüljek,
  • hogyan öltözzem egy adott nyilatkozathoz,
  • álljak, vagy üljek (és hogyan) miközben beszélek,
  • milyen színek segítenek pozitív benyomást tennem,
  • mely helyzetek hozhatnak rám bajt,
  • hogyan ismerjem fel és kerüljem el a csapdákat,
  • mi a soundbite és hogyan használjam fel,
  • mikor adjak doorstep-et és mikor telefonos interjút,
  • megszólaljak-e egy adott helyzetben, vagy használjam az örök jó tanácsot: „akkor most azonnal várunk”?

És ami a legfontosabb: mindezt úgy kell elérnem, hogy én Én maradjak, hogy ne kelljen kilépni a saját bőrömből, önmagam lehessek és igazat mondhassak. Az igazsággal mégiscsak könnyebb azonosulni, márpedig az üzenettel mindig azonosulni kell! A kommunikáció hosszú távon akkor lesz sikeres, ha végiggondolt és őszinte.

Többek között ezekhez adunk tippeket, trükköket, megismertetjük a résztvevőinkkel a védés, visszaszúrás művészetét, az elkerülés, és a frontális támadás tudományát. Amennyiben érdeklődik programunk iránt, amelyet nyílt formában 2011. szeptember 28-30.-án rendezünk meg, további információért kattintson ide.

Amennyiben további információra van szüksége, kérjük adja meg elérhetőségeit, és visszahívjuk!

#
Témakör: !
Név: !
E-mail cím:   !
Telefonszám:   !
Az információkérés tárgya / egyéb megjegyzés
  !
Biztonsági kód:
!
Új kód kérése

Munkatársaink

Árik Ferenc

értékesítési igazgató, ügyvezető, partner - Ad Sidera Kft., TACK Magyarország Kft.

Árik Ferenc

A mai rohanó világunkban a stabil értékrend mellett kitartva embernek maradni az egyik legszebb kihívás. Ebben a folyamatban egy "örökölt" értékrend megfelelõ támasz lehet, hogy folyamatosan fejlesztve önmagunkat a környezetünknek követendõ példát állítsunk. Ha mindezt egyben a munkája kapcsán intenzívebben teheti az ember, akkor igazán szerencsésnek mondhatja magát.

További kollégák

Résztvevőink mondták

Győztes csapatépítő program

Szeretném megköszönni a profi programot, az előkészítést és azt a tudatos vonalvezetést amin a csapatomat sikerült végig vinni a két napos program során. A gyakorlatok révén több olyan felismerésünk is volt mint csoport, ami aprópénzre váltható a napi munkában. Az egyik kollégám úgy fogalmazott: „csapatépítés és csapatépítés között is van különbség". Tanultunk magunkról, tudtunk fejlődni mint csoport, nem csak jól éreztük magunkat.

Toldi Gábor - HVG HR Center

Érzelmi intelligencia

Jól felépített program, más tréningekkel összehasonlítva nagyon hasznos, elsajátítható tudást nyújt.

Varga Péter - Hödlmayr Kft.