Média-kommunikáció
Sajnos ez így nem igaz. A modern, mediatizált világban lényegében bárkire rávetülhet a figyelem reflektorfénye, és ekkor bármelyik pillanatban rögzítheti egy mozdulatunkat egy kamerás mobil, vagy egy mondatunkat mikrofon. Mi van, ha történetesen rossz a mozdulat, vagy suta a mondat?
Lehet, hogy éppen iskolába visszük a gyereket, rohanunk, az autónk orra rálóg a felfestett mozgássérült parkolóra, lefényképeznek, valaki felismer, és már magyarázkodhatunk... Lehet, hogy a cégünknél történik baleset, leépítés, bűneset, vagy bármilyen olyan esemény, amire az emberek egy hírportálon kíváncsian „klikkelnének”, és pont engem szólít meg egy szimpatikus embertársam ezzel kapcsolatban, hogy mi a véleményem róla….
Minden pillanatban kommunikálunk!
Mi a célunk a közszerepléssel?
Hatalmas a ricsaj, és nekem el kell juttatnom az üzenetem a célcsoporthoz mégis! Meg kell akadályoznom, hogy kapcsolatba hozzanak a korrupciós üggyel, melyhez semmi közöm, és ne érdekelje a sajtót, hogy megcsaltam-e a feleségemet, vagy hogy a kutyám magharapott egy sétáló nyugdíjast. El kell magyaráznom, miért veszélytelen a vásárlókra a termék, melyet veszélyesnek hisznek, vagy állítanak be valakik… Keresztül kell vinnem az akaratomat a médián, a tömegmédián és a közösségin is, különben elvesznek az érveim és elveszek én magam is!
A média felépítése, működési mechanizmusa
Tudatában kell lennem például, hogy az újságíró hírt „eszik”. Hírből él, hírt ad el. Addig megy előre, míg hírt nem talál. Hiába is akarnám lebeszélni. Mintha a napot akarnám meggyőzni, hogy ne süssön, vagy az esőt, hogy ne essen.
Tisztában kell, hogy legyek vele: az újságíró, ha az együttműködést keresem, nem ellenség! A média akár eszköz is lehet, akár a legnagyobb bajban is, hiszen tudjuk: minden krízis egyben lehetőség is!
A felkészülés
A krízis-kommunikáció még „békeidőben” kezdődik, különben késő…
Ekkor kell szervezetet építeni, folyamatokat, információs láncot kialakítani, felelősségeket, kompetenciákat tisztázni. Ha baj esetén több munkatárs is beszél egymással nem egyeztetve, úgy, hogy az egyik ezt emeli ki, a másik azt, akkor nagyon könnyen hazugság vádja érheti őket még akkor is, ha mindenki igazat mondott. A bajban, ha azt a hírt kapják fel, hogy mérgező egy termék, lopott a vezérigazgató fia, vagy baleset történt a veszélyes-anyag tárolóban, már késő… Késő tisztázni, ki beszél, mikor, mit mond, mit nem, mindezt tudni kell, fel kell készülni rá, hiszen váratlan helyzet mindig előfordulhat. És ha készülünk rá, nem váratlan többé!
Néhány éve még segíthetett, ha ismertük a főszerkesztőt néhány lapnál. Mára a média demokratizálódott - mindenkié. Blogok, kommentek, mindenki által hozzáférhető digitális archívumok ezrei jelenthetnek veszélyforrást vagy éppen lehetőséget, attól függően, hogy felkészültünk-e vagy nem…
A kommunikációs stratégia és az üzenet
A médiaszereplés
- milyen szavakat használhatok, és milyen hangokat kerüljek,
- hogyan öltözzem egy adott nyilatkozathoz,
- álljak, vagy üljek (és hogyan) miközben beszélek,
- milyen színek segítenek pozitív benyomást tennem,
- mely helyzetek hozhatnak rám bajt,
- hogyan ismerjem fel és kerüljem el a csapdákat,
- mi a soundbite és hogyan használjam fel,
- mikor adjak doorstep-et és mikor telefonos interjút,
- megszólaljak-e egy adott helyzetben, vagy használjam az örök jó tanácsot: „akkor most azonnal várunk”?
És ami a legfontosabb: mindezt úgy kell elérnem, hogy én Én maradjak, hogy ne kelljen kilépni a saját bőrömből, önmagam lehessek és igazat mondhassak. Az igazsággal mégiscsak könnyebb azonosulni, márpedig az üzenettel mindig azonosulni kell! A kommunikáció hosszú távon akkor lesz sikeres, ha végiggondolt és őszinte.